Mitől válik jó vadásszá egy kutya? – A legnépszerűbb vadászkutya fajták

A történetet ezúttal nem a farkasoktól kezdjük, hanem onnan, hogy ma már minden gyakorlott vadász pontosan tudja, hogy egy kellően jól nevelt és a vadászat csínját-bínját ismerő eb milyen jó szolgálatot tehet, milyen hasznos társ lehet az erdőt járva. A viszony persze nem csak kollegiális, annál ugyanis jóval többről, igazi kötelékről van szó. A tenyésztők által megkülönböztetett összesen tíz csoportból több is jelen van a vadászkutyák listáján, hiszen ma már jóval több speciális képességekkel rendelkező kutyát ismerünk, mint a évszázadokkal ezelőtt, amikor leginkább az agarakkal vadásztak – így tehát ma többnyire a feladataik alapján különítik el az ebeket. A vadászkutyáknak különféle tulajdonságokra van szüksége, ezek közül az egyik a kiemelkedő szaglás, ami a kutyák sajátja egyébként is, de nagyon fontos továbbá, hogy megfelelő állóképességgel rendelkezzenek, ha nagyobb utak megtételére, esetleg az apróvad vitelére van szükség. Ezek az állatok általában nagy mozgásigényű, intelligens fajták, amik igazi társai lesznek a vadásznak a hétköznapokban is, kellő odafigyelés, mozgás és foglalkozás mellett. Összességében tehát elmondható, hogy a vadászbolt kínálta minden felszerelés mellett érdemes egy igaz barát, egy hűséges társ magunkhoz vételén is elgondolkodni.

A vizslákat senkinek sem kell bemutatni, különösen nem a hazai büszkeséget, a magyar vizslát nem. A fajtát kontinentális – ide tartozik a rövidszőrű és a drótszőrű magyar is – és angol vizslákra szokás elkülöníteni. A fegyveres vadászat elterjedésével léptek színre a vizslák is, amiknek az egyik legfontosabb feladata az úgynevezett vadmegállás, ami a kutya hirtelen, jellegzetes pózba vágásával a vad helyét jelzi a gazdának. A kontinentális típus nem csak jelez, de nyomkövet, és apportíroz is.

Kajtató ebeknek a kisebb termetű kutyákat nevezik, amilyenek a spánielek is. Ezeknek a feladata a vad felrebbentése, kiugrasztása, ezek a fajták nem állják a vadat. A lőfegyveres vadászatokon terjedtek el, apportíroznak is, bár manapság inkább családi kedvencként ismertek.

A kopók talán a legismertebb vadászkutyák, amiben szerepe van annak, hogy falkászat során ezeket a fajtákat alkalmazták a vad méretétől függően. A lovas falkavadászat során a kutyák feladata a vad űzése volt, a vadászok felé terelése, ők iramodtak az állat után, ami meghatározta a vadászat milyenségét.

A kotorékebek közül a terrierek és a tacskók a legismertebbek, amik a dúvad után vetették magukat a föld alá, ma már többnyire szintén a kedvencek szerepében tündökölnek, pedig a 17. században nélkülözhetetlen volt a segítségük.

Szerző: Galambos Dániel
Fotó: Illusztráció/Unsplash